Nemrég kaptam egy nem túl régi cipősszekrényt, azzal a céllal, hogy alakítsak ki belőle egy padot, ahova le lehet űlni cipőt venni, meg amúgy jól mutasson az előszobában. A családban két pár éves kislány is van, rájuk is egyszerűbb cipőt adni, ha nem kell félni, hogy leesnek oldalra. Kerestem pár deszkát a műhelyben és nekiláttam.

A bútoron  volt néhány sérülés, először azokat hoztam rendbe.A fedlap elejéből hiányzott egy darab, ezt fakittel nem lehet javítani, ide csináltam egy pótlást. Ehhez kivágtam a sérülést egyenesre, aztán levágtam egy oda illő méretű fadarabot, amit ráspollyal hozzáigazítottam a lekerekített szélekhez, aztán felragasztottam. A biztos rögzítés kedvéért két szöggel megerősítettem. 

Aztán az egész bútort átciszoltam enyhén egy 100-as csiszolóvászonnal. Nem szedtem le a teljes lakkozást, mivel elég jó állapotban volt a lakkréteg és ilyenkor felesleges munka az egészet fáig csiszolni, ráadásul akkor az átvérzés megelőzésére még alapozás is szükséges. Az enyhe csiszolás viszont elengedhetetlen, mert a festés biztosan csak úgy tud megtapadni a lakkozáson. Ezután a felületi hibákat javítottam fakittel. A nagyobb karcokat 40-es papírral alaposan átdörzsöltem, mert a paszta csak úgy tapad megfelelően.

 Következő lépésben a deszkákat szögtelenítettem, aztán méretre vágtam.

A megfelelő méretű deszkákból kialakítottam a karfa darabjait. Magát a karfát körberajzoltam kézzel és kivágtam dekopírfűrésszel. Amikor megvolt az egyik, azt használtam sablonnak a másik előrajzolásához.

A karfatartók alját le akartam kerekíteni, hogy szebben illeszkedjenek a padhoz. Először 45%-ban elővágtam, hogy kevesebbet kelljen lefaragni a körív kialakításánál. Én a körfűrészt használtam ehhez, de persze egy sima kézifűrész is megfelelő. Aztán ráspollyal megdolgoztam, végül szalagcsiszolóval véglegesítettem a formát, ami persze akár egy dúrvább csiszolóvászonnal is simán helyettesíthető.

A kartámasz tartóit kapupánt csavarokkal akartam rögzíteni, ezek helyét előfúrtam.

Az elemeket úgy szereltem össze, hogy a tartókat először felcsavaroztam a bútor oldalára, aztán ráfektettem a kartámaszokat, végül oldalanként négy facsavarral felülről összecsavaroztam őket. Festés előtt a már összeszerelt kartámaszokat leszereltem, hogy könnyebben hozzáférhessek minden részhez a festésnél.

Antikolt hatást szerettem volna elérni, ezért egy világosbarna alapréteget festettem két rétegben, aztán pedig krétafestékkel kentem át, amit magam kevertem. A receptet ezen az oldalon találtam, elég jól működik a gyakorlatban. Végre jó az idő, úgyhogy ezt kint csináltam.

Amikor megszáradt, az egészet átcsiszoltam, így kaptam meg a foltos hatást. Végül két oldalon levendulákkal díszítettem, ennek a technikáját nem írom le, van itt róla egy jó videó. 

A krétafestéknél mindig szügséges a felületkezelés, én erre bútorvaxot használtam. Száradás után el is készült a kis cipős pad.

Amikor négy éve megvettük a házunkat, a pincében találtam ezt a jó formájú búrát. Rakosgattam ide-oda az évek során, nem nagyon tudtam, mit kezdjek vele, mindenesetre a lomtalanításokat megúszta. Mondjuk ez nálam nem akkora dolog. Eleinte valami felfüggesztésben gondolkodtam, de aztán erről letettem. Valahogy beugrott, hogy rá is tehetném valamire, ami izgalmas ötletnek tűnt, így bele is vágtam. 

Nemrég hozzám került egy régi katonai láda, egy rossz lámpából kiszedtem a kábelt és a kapcsolót, foglalatom pont volt otthon, végül kerestem még faanyagot lábnak.

Kitaláltam, mekkora szögben álljanak a lábak, mert szerettem volna egy nagy A szerű alakot kapni a végén. Asztali körfűrésszel nem nagy dolog ugyanolyan szögben vágni, de egy kézi fűrésszel sem túl nehéz a problémát megoldani. A lényeg, hogy ugyanazt a szöget tartsuk a hasábok aljánál és tetején is.

 A lámpabúra rögzítéséhez egy kör alakú kiemelkedést csináltam, ehhez pár lécetdarbot használtam.

Mikor a darabok megvoltak, a ládát is kitakarítottam. Először néhány szöget vágtam ki, amit viszonylag nehéz volt egy kézzel csinálni dremellel, úgy hogy közben a másikkal le tudjam fotózni a szikrákat.  Mivel még rajta voltak az orosz felirtok, ezeket mindenképp meg akartam tartani, ezért a csiszolást finoman kézzel csináltam.

Csiszolás közben találtam egy törést az egyik lécen, úgyhogy kis szünetet kellett tartani, amíg megragadt.

Az összeszerelést a lábak felcsavarozásával kezdtem. Lábanként négy facsavart használtam. Kissé ferdén csavaroztam, követve a lábak vonalát. 

A lábak után felszereltem a búratartót, amibe belefúrtam a foglalat helyét. Pont akkora fúróm nem volt, hogy a foglalat beleszoruljon, ezért kifúrtam kisebbel és ráspollyal megfelelő méretűre reszeltem.

Végül az egészet átkentem egy közepesen sötét barna lazúrral, ami szépen átengedi a fa erezetét és a feliratokat is.

Az eredmény meg egy érdekes formájú lámpa, ami pár könyvvel jól mutat a fotel mellett.

Vannak bútorok, amik így vagy úgy hozzám kerülnek, mert van bennük valami, de sokáig rakosgatom őket, mert nem igazán tudom mi legyen a sorsuk. Így volt ez ezzel a darabbal is. Egy műhelyben találtam rá, az alsó része hiányzott. Már vagy másfél éve szerettem volna ezzel a kredenc felsőrésszel valamit kezdeni, de nehezen jött az ötlet, mígnem láttam valahol egy tányértartó polcot, amiről rögtön beugrott, hogy az alsó részbe elég jól beilleszthető egy ilyen megoldás.
Találtam hozzá egy méretben megfelelő polcot, és vettem pár szál bordázott fapálcát.Először két különálló deszkából akartam megoldani az alját, de ahogy keresgéltem az anyagok között és megtaláltam a polcot, úgy döntöttem, stílusosabb  lesz egy darabból kivágni az egészet.

 A pálcák helyét kifúrtam alul, felül, majd az egészet átcsiszoltam.

 Összeszerelés előtt elkezdtem festeni, így jobban hozzá tudtam férni, ráadásul a pálcákat egymás mellé fektetve tudtam kenni, nem egyesével. A festéshez fehér lazúrt használtam, amivel sikerült megtartani az eredeti festés repedezettségét, kopottságát, ami fontos volt, hiszen az adja ennek a bútornak a jellegzetességét. Szerencsém volt, mert az eredeti festés csak néhány helyen volt laza szerkezetű, ott festés előtt le kellett kaparni, majd az egészet átcsiszoltam, mielőtt nekiláttam a festésnek.A belsejét zöldre kentem, szeretem, ha bútorok belseje is ki van festve.Végül elkészült.